A JÓ RÉSZ KERESZTÉNY SZOLGÁLAT

www.ajoresz.hu

Menu

Skip to content
  • Kezdőlap
  • Élő kincs mindenkinek
    • Isten él és szeret minket!
    • Az örök élet nyitja
    • A Szent Bibliáról őszintén és gyakorlatiasan
    • Az Egyház valódi titkai
    • A csodák világa
    • Akkor miért…?
    • Bizonyítékok, érvek, válaszok (GYIK)
  • Erősödjünk a hitben!
    • A világ világossága
    • Örüljünk mindenkor!
    • Vegyük át áldásainkat!
    • Igazi talentumok
    • Ráadás igényeseknek
  • Életképek, bizonyságok
    • Zoltán, a szelíd
  • Ajánljuk szeretettel
    • A JÓ RÉSZ – könyv
    • Az “ÉSZ” szolgálatai
  • Szolgálatunk
    • Szolgálatunk céljai, jellemzői, résztvevői
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési tájékoztató
    • Támogatási lehetőségek
    • Társoldalak (“linkek”)
  • Impresszum

Ráadás igényeseknek

RÁADÁS IGÉNYESEKNEK

A nagyobb irodalmi, tudományos igényességgel rendelkező Kedves Olvasóinknak állítottuk össze ezt az oldalt, hívőknek és keresőknek egyaránt.

Ószövetségi próféciák Jézus Krisztusról

 Jézus Krisztus földi életét és szolgálatát az Újszövetségből ismerhetjük meg. Rendkívül érdekes és a hitelesség szempont­jából különösen fontos azonban, hogy az Ószövetség könyveiben több helyen, évszázadokkal korábbról megdöbbentően pontos és részletes próféciákat, vagyis Isten által sugallott előrejelzéseket, úgynevezett próféciákat olvashatunk Róla. E próféciák közül itt csak azt a kettőt idézem és kommentálom röviden, amelyeket a legérdekesebbnek tartok.

 Jézus keresztre feszítése Dávid zsoltárában

Dávid király kb. ezer (!) évvel Jézus születése előtt írta meg zsoltárait. A 22. zsoltárban az alábbiakat olvashatjuk:
»Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?«
Ez volt a kereszten szenvedő Jézus halála előtti, utolsó monda­tainak egyike. Ez persze magyarázható azzal is, hogy Jézus jól ismerte az Ószövetséget, így a zsoltárokat is, és lehetséges, hogy sok más hithű zsidó ember is kiáltotta ezt szenvedései közepette.
»Mindenki csúfolódik rajtam, aki engem lát; elhúzzák szájukat, és fejüket rázzák: Az ÚRra bízta magát, mentse meg ő! Szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!«

Csakugyan így csúfolták Jézust a kereszt alatt álló sokaságból. Ez már nem magyarázható azzal, hogy Ő jól ismerte az Ószövetséget.
»Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél engem. Mert ebek vettek körül, a gonoszok serege fogott körül engem; átlyukasz­tották a kezemet és a lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vet­nek.«

Dávid király személyesen sohasem láthatott kereszt­re feszítést, mivel az évszázadokkal később és ezer kilométerekkel távolabb született meg valaki elméjében. A kezek és a lábak átlyukasztásának leírása azonban csaknem teljes bizonyos­sággal e szörnyű kivégzési formára utal. Az erőteljes, kínzó kiszáradás és a minden csontra kiható, rettenetes fájdalom a hozzáértők szerint ugyancsak a keresztre feszítés jellegzetes velejárója volt. A még haláltusájában szenvedő halálraítélt ruháin való meg­osztozás a kivégzők között római szokás volt, szintén évszázadok­kal a Dávid utáni időktől. A köntösre való sorsvetetés pedig végképpen és egyedileg Jézus kivégzését vetítette előre. 

Ézsaiás próféciája Jézusról

Ézsaiás próféta háromszáz évvel később – tehát még mindig hétszáz évvel Jézus születése előtt – gyönyörűen és kifejezően írta le Jézus szolgálatát könyvének 53. részében. Azért is különösen fontos ez a prófécia, mert Jézus szolgálatáról, emberszeretetéről is átfogó képet ad.

 »1 Ki hitte el, amit hallottunk, és az ÚR karja ki előtt lett nyilvánvaló?
2 Úgy nőtt föl színe előtt, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből. Nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos.
3 Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt, és nem gondoltunk rá;
4 pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza,
5 jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg.
6 Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét.

7 Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját.
8 Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés?
9 A gonoszok között adtak sírt neki, és a gazdagok mellé jutott halála után. Pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában.
10 Az ÚR akarata volt az, hogy gyötrődjön és összetörjön azért, hogy saját lelkét áldozatul adva meglássa majd utó­dait, napjai meghosszabbodjanak, és keze által megvalósul­jon az ÚR akarata.
11 Mert lelke szenvedése nyomán látni fog, és meg­elégedett lesz. Az ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket.
12 Ezért a nagyokkal osztok részt neki, és a hatal­masokkal együtt kap zsákmányt, mert halálra adta életét, és a bűnösök közé számították, noha sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a bűnösökért.«

Folytatjuk.

Proudly powered by WordPress | Theme: Motif by Automattic.