Az Egyház valódi titkai
AZ EGYHÁZ VALÓDI TITKAI
Az Egyház titkairól – elrejtett kincsekről, különös tervekről és akciókról, netán összeesküvésekről vagy elleplezett bűncselekményekről – számtalan elmélet, legenda és művészeti alkotás született az évszázadok során. Az Egyház valódi titkai azonban mindezeknél sokkal érdekesebbek és értékesebbek. Ami pedig a leginkább különösek ezekben a titkokban, hogy soha senki sem akarta titkolni őket: az emberek többsége előtt csak azért titkok, mert félreértik, túlbonyolítják, illetve nem tudják, vagy nem akarják elhinni, elfogadni azokat.
Én most leleplezem ezeket a titkokat.
Az Egyház az emberiség legfontosabb, leghasznosabb és legrangosabb közössége: az egyház Krisztus teste, Krisztus az egyház feje, az Egyház lelke pedig maga a Szent Lélek!
Jézus Krisztus az Egyház útján van jelen a Földön: az Egyház útján nyújt szerető közösséget, oltalmat, felépítést az Ő népének, és végzi megmentő, gyógyító, üdvösségre vezető munkáját!
Ezt nem én fogalmaztam meg ilyen szépen, hanem a Szent Biblia útján maga Isten jelenti ki nekünk.
K: De melyik egyház az igazi? A katolikus, a református, az evangélikus, a baptista, netán valamelyik másik, vagy mindegyik?
V: Igazából ezek mindegyike együttesen alkotja a valódi Egyházat.
Az Egyház a keresztény emberek mindegyikének a közössége, ideológiai, földrajzi és időbeli határok nélkül. Az Egyháznak a Szent Biblia által elismert kisebb, helyi közösségei a gyülekezetek.
Az idők során az egyes közösségek, gyülekezetek bizonyos történelmi okokból vagy hitbeli kérdésekben való egyetértés alapján összekapcsolódtak, némelyek eltűntek, beolvadtak, de újabbak is keletkeztek. Az egyes gyülekezeti csoportok közös, de a többiekétől eltérő szertartásrendszert, tanítást, szervezeti- és intézményrendszereket, követelményeket alakítottak ki. Így jöttek létre azok az Egyházon belüli, nagyobb közösségek, gyülekezet-szövetségek, amelyeket jogi és köznyelvi értelemben egyháznak nevezünk.
Mindezek a közösségek azonban mind a nagy, egyetemes Egyháznak, Krisztus testének a részei.
Ezt az alábbi ábrával szeretném szemléltetni:
A valóságot ábrázoló képen felhívnám a figyelmet a kis, arany színű pontocskákra: ezek mutatják a valóban keresztény, Krisztusban hívő, Őhozzá tartozó embereket. Sajnos a közösségek, gyülekezetek tagjai közül nem mindenki része a valódi Egyháznak, Krisztus testének. Azonban mindenki maga döntheti el, hogy a valódi Egyházhoz tartozik-e, vagy csak valamelyik “egyházhoz”.
Az Egyház jelentősége az emberiség életében
Hadd osszak meg veled egy képet (metaforát) arról, hogy hogyan látom én az Egyház helyét az emberiség történetében:
Az Egyház egy hatalmas, gyönyörű, életet adó és tápláló, irányt mutató folyamként hömpölyög végig a világtörténelmen. Kisebb folyók, patakok erednek belőle és torkollnak bele. A környezet hatására helyenként és koronként beszennyeződik, sőt, van, amikor szándékosan beszennyezik, mérgezik, vagy el akarják terelni. Gazdája és gondviselője, Isten azonban folyamatosan tisztítja, és vigyáz a helyes irány megtartására!
K: A történelemkönyvek lapjain egyáltalán nem ilyen hasznos és összetartozó egyházról olvashatunk. A vallásháborúk, az inkvizíció, vagy a papi pedofília sem éppen Isten szeretetének közvetítéséről szólnak.
V: Ez így igaz, és talán ez az, ami a legtöbb embert visszatartja a kereszténységtől. Remélem, sikerül megnyugtató választ adnom:
Az Egyház ebben a világban él, így nem mentes e világ hatásaitól. Politikai, hatalmi érdekcsoportok nyomják rá akaratukat, szerencselovagok élősködnek rajta, és vannak, akik egyéni céljaik eszközének vagy egyszerűen munkahelynek tekintik; mindemellett az ördög is igyekszik támadni, bomlasztani, rágalmazni, ahogy csak tudja. Ez így van a kezdetektől fogva, és valószínűleg így lesz, ameddig az Egyház itt lesz a Földön. Azonban nagy hiba az Egyház egészét erről megítélni.
Az Egyház mindenki számára nagyon fontos!
TÉGED IS VÁR!
K: Sokan mondják azt, hogy a hitük megélése a magánügyük, nincs szükségük semmiféle egyházra vagy közvetítőre.
V: Igen, ez egy nagyon elterjedt tévedés. Akik ezt vallják, azok nemcsak értékes kapcsolatoktól, de keresztény életük kiteljesedésétől is megfosztják önmagukat és mindazokat, akik rájuk hallgatnak.
Isten közösségben szereti látni gyermekeit, a közösség útján fejti ki gondoskodását. Nem közvetítő személyre (pl. pap), vagy közvetítő közegre (pl. egyházi intézményrendszer, klérus) van szükséged, hanem megerősítő, tápláló, oltalmazó közösségre.
A legfontosabb pedig nem más, mint Jézus személyes jelenléte híveinek közösségében. Ő ezt ígéri nekünk:
»Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Máté evangéliuma 18. 20.)
Fontos azonban, hogy csak a valóban keresztény közösségek tartoznak Krisztus testéhez! Lehet hatalmas, nemzetközi egyházszervezet sok évszázados történelmi múlttal, vagy egy néhány főből álló, pár éves kis közösség, vagy a kettő között bármilyen. A lényeg nem a történelmi múlt, a létszám, az épületek vagy más külsőségek, hanem a beltartalom: a tanítás és a lelkület.
A keresztény közösség hármas próbája
A tanítás és a lelkület megítéléséhez hadd ajánljak egy hármas próbát: a „hal”, az Ige és a szeretet próbáját!
A hal próbája
| IΧΘΥΣ (Ikhtüsz), magyarul: hal Ez a hal-ábrázolás a kereszténység egyik legősibb jelképe. Az ókori üldöztetések idején titkos jelként használták. |
 |
A lényeg azonban a jelentése: a görög „ikhtüsz” szó valóban halat jelent, de egy görög mozaikszó is, a következő hitvallás szavainak kezdőbetűiből: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.
A „próba” egy egyszerű kérdéssel kezdhető: „Kinek tartjátok Jézust?” Amelyik közösségben elismerik, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, és megvallják Őt személyes megváltónak, az hitvallása szempontjából valódi keresztény közösség. Ez akkor is igaz, ha magát a „hal” ősi jelképet nem használja, netán nem is fogadja el.
Az Ige próbája
Egy valódi keresztény közösségben minden tanítást és prédikációt, személyes tanácsolást a Szent Bibliára, Isten igéjére alapoznak. A közösség minden tagját komolyan tanítják arra, hogy önállóan tudja olvasni és értelmezni a Bibliát. Az Ószövetség és az Újszövetség minden kijelentését igaznak fogadják el. (Lehet olyan bibliai rész, amelyikre azt mondják, hogy „nem értem pontosan”, vagy „nem tudom, miért van így”, de azt egyikre sem mondják, hogy „ez nem igaz”.)
A szeretet próbája
A szeretet próbája az igazi „választóvíz”, amely megkülönbözteti a valódi keresztény közösséget a hamistól. Jézus Krisztus kedves és nagyon meghatározó parancsolatán alapszik:
»Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.« (János evangéliuma 13. 34-35.)
A valódi, élő hitű keresztény közösség tagjai jó testvérként szeretik egymást, és ez egyértelműen meg is nyilvánul beszélgetéseikben, általános magatartásukban. Ugyanakkor szeretettel fogadják a vendégeket és a gyülekezetbe csatlakozni kívánókat is.
A keresztény élet megélése, kiteljesedése, Isten számunkra elkészített ajándékainak, áldásainak átvétele csak keresztény közösségben lehetséges. Isten ezt így alkotta meg. Az Egyházhoz való tartozásunk nem az Egyház érdeke, hanem a miénk!