Örüljünk mindenkor!
ÖRÜLJÜNK MINDENKOR!
Örülni mindnyájan szeretünk, és ez természetes. Az azonban sajnos egyáltalán nem olyan természetes, hogy mindig örülünk is. Pedig ez Isten akarata! Pál apostol útján üzeni nekünk: »Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!« Ha pedig Isten kitűz egy célt számunkra, közvetlenül vagy közvetve mindig megmutatja a hozzá vezető utat is: így megmutatja, elmondja, hogy hogyan örülhetőnk mindenkor. Nézzük meg ezt a meglehetősen közvetlen útmutatást, először összefüggésében, majd elemezzük ki részleteiben is, hogy jobban megérthessük – és ezáltal megélhessük!
»Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.« (Pál apostol levele a filipibeliekhez, 4. 4-9.)
»Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!«
“Könnyű azt mondani! Jó lenne, ha meg is lehetne tenni!” – gondolhatod, mint ahogy én is gondoltam, ameddig meg nem értettem ezt az üzenetet. Az elménk hajlamos hozzátenni még ezt a kérdést is: “Minek örüljek?
A válasz: az Úrnak, az Úrban örüljünk!
Örüljünk annak, hogy megalkotott minket, hogy doboghat a szívünk, lélegezhetünk, érezhetünk, élhetünk!
Örüljünk, hogy szeret bennünket és az Ő szeretete soha el nem fogy! Gondoljuk végig: ismeri testünket és lelkünket, tud minden szépséghibánkról, tettünkről, szavunkról és gondolatunkról; mégis elfogad és szeret minket!
Örüljünk, hogy (ahogy egy gyakran idézett mondás tartja) Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, de túlságosan szeret ahhoz, hogy úgy is hagyjon: folyamatos fejlődést, tanítást, gyógyulást, tisztulást ad nekünk – akkor is amikor fáj, amikor úgy érezzük, hogy egy helyben toporgunk, vagy éppen elborítanak minket a gondok, tennivalók!
Örüljünk, hogy földi életünk befejezésével Őhozzá érkezünk, és Ővele lehetünk mindörökké, békességben, szeretetben, boldogságban!
Látjuk? Van Kinek és van minek örülnünk, bármilyenek is a körülményeink!
»A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!«
A szelídség, szelídlelkűség két értelemben is fontos a keresztény ember számára.
Az egyik (általánosabbal alkalmazott) értelemben: a jámborság, a jóindulat, a szép szó és a másik embernek, sőt a másik élőlénynek, mint Isten teremtményének a tiszteletben tartása – ezek mind olyan jellemvonások, tulajdonságok, amelyekkel Krisztus példáját követjük, és az Ő szeretetét, kedvességét mutatjuk be az emberek számára.
A másik értelemben vett szelídlelkűség korunk “emancipált” gondolkodása számára először talán idegen, örömünk szempontjából azonban még az előzőnél is hasznosabb (nekem sokat segített, amikor megértettem):
Ha egy állat szelíd, az nemcsak azt jelenti, hogy nem fog megtámadni, hanem azt is, hogy valakihez tartozik, van gazdája. Ugyanez igaz az emberre is: szelídek vagyunk, ha Istenhez tartozunk, Ő a mi gazdánk. Azt mondja az Ige, hogy szelídlelkűségünk legyen ismert minden ember előtt. Fontos ez a körülöttünk élő emberek szempontjából. A legfontosabb azonban, hogy mi tudjuk, és nem feledjük: van egy jó, gondoskodó, szerető Gazdánk, Akihez tartozunk – és ez maga Isten!
Egy szelíd állat mindig szeretné közel tudni magához a gazdáját. Igaz ez a szelíd emberre is: az Úr közelsége biztonságot, jó érzést ad, és szeretettel tölti be a szívünket. Ő közel, mindig közel van hozzánk – legyünk mi is közel Őhozzá!
»Semmi felől ne aggódjatok,
hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal
hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.«
Imádkozzunk! Amikor valaki nagyon nekikezd az aggodalmaskodásnak, ezt szoktam tanácsolni: “Azt az időt és energiát, amit az aggodalmaskodásra fordítanál, fordítsd imádságra!“
Kérjünk! Ha nagyon nagy a félelmünk, akkor könyörögjünk, esedezzünk! Ebbe fektessük az időt és az energiát, ezzel elvesszük az aggódástól és a rettegéstől! Tárjuk fel kívánságainkat az Isten előtt: ne azt mondjuk ki, amitől félünk, hanem azt, amire vágyunk! Ezzel átprogramozzuk a gondolkodásunkat, Isten pedig csodálatos módon cselekedni fog értünk!
Adjunk hálát! A hálaadás energiát ad a kérésnek, és hitet támaszt a szívünkben, elűzve a félelmet. Adjunk hálát Istennek szeretetéért, kegyelméért, és mindenért, amit eddig tett értünk. Különösen nagy erőt ad, ha a hasonló helyzetben aratott győzelmeket idézzük fel hálaadásunkban: emlékezünk rájuk, kimondjuk őket, és megköszönjük Istennek! Adjunk hálát azért is, hogy tudjuk: Isten cselekedni fog a mi javunkra, sőt, tudjuk, hogy az is a javunkra szolgál, ami először talán rossznak látszik!
Az eredmény:
»És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.«
Isten békessége minden értelmet felülhalad. Fölemeli szívünket és gondolatainkat az emberi okoskodások, gondok-bajok, szorongások, aggodalmak rögös, mocsaras talajáról, és magával visz egyre följebb és följebb, olyan magasságokig, ahol már egészen más a perspektíva: ahol a valódi, isteni öröm lakozik, ahol már nem kérdések vannak, hanem válaszok, nem problémák vannak, hanem megoldások. Fölemel, és nem enged leesni: megőrzi szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban!
Itt meg is állhatnánk, a következő két tanács, vagy inkább figyelmeztetés azonban még szorosan ide tartozik: azok által lesz teljes a kép!
»Továbbá … ezekről gondolkodjatok.«
»Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.«
A rossz gondolatok, feltételezések sora, mások hibáinak észrevétele sajnos sokunknak nagyon könnyen jön: gyorsan és magától. Ha azonban meg akarjuk őrizni Istentől kapott örömünket és békességünket, a szellemi magasság perspektíváját, tudatosan a jóra, és csak a jóra kell figyelmünk, azt kell észrevennünk, és azon kell gondolkoznunk. Ez nem jelent naivitást: tudjuk, hogy vannak hibák és gonoszságok, de ne hagyjuk, hogy ezek kössék gúzsba a gondolatainkat, ne rágódjunk rajtuk!
Ahogy egy ismert zeneszámban éneklik: “Arra gondolok, amire akarok”. Ez igaz. Tudatosan akarjunk a jóra, tisztességesre, igazságosra gondolni , ezekkel töltsük be értelmünket!
»A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is
én tőlem, azokat cselekedjétek«
A kereszténység kezdeti időszakában, amikor az idézett levél is született, a gyülekezetek az Új Szövetséget gyakorlatilag az apostolok tanításából és cselekedeteiből ismerhették. Nekünk már nemzeti nyelvre lefordított, könnyen hozzáférhető, nyomtatott bibliák állnak rendelkezésünkre. Ismerjük meg a Szent Biblia útmutatásait, parancsolatait, és cselekedjük is meg! Fontosak a jó szándékok, a jó gondolatok, de csak cselekedetek által kelhetnek igazán életre!
Ha pedig a Szent Biblia utasításai, parancsolatai szerint cselekszünk, akkor meglátjuk az alábbi ígéret beteljesülését:
»és a békességnek Istene veletek lesz.«
Maga a békesség Istene él, gondolkodik, beszél, cselekszik velünk, bennünk, értünk és általunk! Ez pedig a legnagyobb ok az örömre! Örüljünk az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljünk!