A csodák világa
A CSODÁK VILÁGA
A csodák világa vesz körül minket, abban élünk, sőt magunk is részei vagyunk mindnyájan: akik észrevesszük, elhisszük, elismerjük ezt, és akik nem.
Mi a csoda?
A csoda a Magyar nyelv értelmező szótárának (Akadémiai Kiadó), elsődleges értelmezésében “Az eddig ismert természeti törvények alapján meg nem magyarázható, rendkívüli jelenség v. esemény, amelynek előidézője a vallásos hit szerint vmely természetfölötti lény v. erő”, egyik további értelmezésében pedig “Olyan meglepő, szinte hihetetlen dolog, esemény, tény, amely ámulatba ejt, csodálkozásra késztet.”
Véleményem szerint mindkét idézett megfogalmazással egyetérthetünk, és mindkettő alkalmas arra, hogy gondolatmenetünkben ezekből induljunk ki.
A TEREMTÉS
Isten általunk ismert legnagyobb csodája maga a teremtés. Csoda, hiszen “Az eddig ismert természeti törvények alapján meg nem magyarázható, rendkívüli jelenség v. esemény, amelynek előidézője a vallásos hit szerint vmely természetfölötti lény v. erő”, és el kell ismernünk, hogy “Olyan meglepő, szinte hihetetlen dolog, esemény, tény, amely ámulatba ejt, csodálkozásra késztet.”
Pontosan hogyan állt elő minden az Ő teremtő szavára a galaxisoktól az egysejtűekig? Hogyan állította föl a természet törvényeit, amelyek működésben tartják az egész világot? A teremtés egy napja mennyi időnek felelne meg a mai időmérésünk szerint? Nem tudom.
Én igazából sajnos még ezt a számítógépet sem tudnám megtervezni vagy összeállítani, amelyen e sorokat írom, ennek ellenére eszembe sem jut kétségbe vonni azt, hogy valaki képes volt rá és megtette – hiszen itt van az eredmény, amely másként nem jöhetett volna létre.
Az élet a teremtés csodája
Az élet a teremtés csodáján belül, ha szabad így mondani, a „csodák csodája. Ha egyszer módom lenne feladatot adni a világ összes ateista mérnökének és természettudósának, azt kérném, hogy készítsenek élettelen anyagokból egy működőképes barackmagot. Nem egy egész élővilágot, még csak nem is egy állatot vagy virágot, csupán egy kicsi barackmagot. A legjobb laboratóriumok, eszközök és alapanyagok alkalmazásával sem tudnák előállítani úgy, hogy az egy napon majd kikeljen, gyümölcsfává növekedjen, virágokat hozzon és barackot teremjen. Nem tudnák, mert lehetetlen: az ember hatalmát meghaladja, mert sohasem tudná létrehozni az élet szikráját.
A teremtés gondolkodó koronája: az ember
Isten teremtő munkájának és végtelen hatalmának hozzánk legközelebb álló bizonyítéka, hogy írhatunk, olvashatunk, beszélhetünk és gondolkozhatunk Róla: vagyis az, hogy élő, értelemmel rendelkező lények vagyunk.
„Cogito ergo sum” magyarul: „Gondolkodom, tehát vagyok” – René Descartes, francia matematikus, természetkutató és filozófus e közismert mondata az emberi gondolkodás új korszakát nyitotta meg. A létezés valóságáról folytatott gondolatmenetében tovább haladva – ugyanebben a művében – eljutott az alábbi következtetésekre is:
„Ennélfogva az, hogy Isten – mert hiszen ő ez az annyira tökéletes lény – létezik, legalábbis oly bizonyos, mint a mértan bármely bizonyítása. Többen vannak, kik azt hiszik, hogy nehéz őt megismerni, sőt, hogy azt is nehéz megtudni, mi tulajdonképp a lélek. (…) Végül, ha vannak, kiket a fölhozott okok Istennek és lelküknek létéről meg nem győztek, azoknak azt mondom, hogy minden egyéb, amiről talán azt hiszik, hogy biztosabban tudják, pl. hogy testük van, hogy csillagok vannak, hogy Föld van s több efféle, sokkal kevésbé bizonyos.” (Értekezés a módszerről, 1637. ; Zemplén Jolán fordítása) Tehát minden látható, érzékelhető teremtménynél valóságosabbnak és biztosabbnak ismeri el a Teremtőt.
A világtörténelem legnagyobb természettudósai – a már idézett Pascal és Descartes mellett például Newton és Einstein is – ámulva csodálták Isten teremtő munkáját.
K: Jó, de, amikor ők éltek, akkor még mindenki vallásos volt.
V: Kétségtelen, hogy vallásos nevelésben részesültek, és vallásos környezetben éltek, hiszen az ő idejükben ezt nehéz lett volna elkerülni. Abban azonban biztos vagyok, hogy neveltetésükön és környezetükön messze túlnőve, önálló véleményük volt a világról, hiszen megállapításaikat, felfedezéseiket a ma természettudósai is a modern tudomány alaptételeiként tanulják és ismerik el!
K: Azért a világ keletkezésére ma már vannak logikusabb magyarázatok is!
V: Modernebbek, tudományosabbnak látszók és hangzók vannak bőven, de vajon tényleg logikusak és helytállók is?!
A teremtés és a modern tudomány
Az emberi elme újabb és újabb magyarázatokat talál ki a világ és az ember keletkezésére – és a maga korában mindegyiket modernebbnek gondolják az előzőnél.
Természetesen nem ismerhetem mindegyik elméletet, de hadd mondjam el szerény (természettudományi diploma és Nobel-díj nélküli) véleményemet a két legközismertebbről! Előre is bocsánat, ha valakit megbántanék.
Ősrobbanás – a „modern” természettudósok a Világegyetem keletkezését próbálják az ősrobbanással magyarázni – arra azonban már nincs megnyugtató magyarázatuk, hogy ugyan mi robbant ilyen nagyot, amikor még semmi sem volt?
Evolúció – Az élővilág sokféleségére adott „modern” magyarázat pedig régóta az evolúció. A törzsfejlődés vitathatatlanul egy valóságos jelenség: a fajuk szerint megalkotott élőlények alkalmazkodnak a környezetükhöz, így pl. a sarkvidéki állatok nagy részükben fehérek, és hamar elpusztulnának a dzsungelben vagy a sivatagban, amelynek körülményeihez ottani rokonaik kiválóan alkalmazkodtak. Ezt nevezik mikro-evolúciónak. Azonban nagy tévedésnek tartom ebből a makro-evolúcióra, vagyis a természetes kiválogatódás és a környezethez való alkalmazkodás mindenhatóságára következtetni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az egyik egysejtűből lettem én, a másikból az eperfa az udvarunkban, a harmadikból pedig a fán lévő katicabogárka: mindez pedig a véletlenszerű fejlődés eredményeként alakult volna így (ráadásul nagyon hasonló élettérben, ahol az ilyen mértékben eltérő fejlődést az életfeltételek különbözősége egyáltalán nem indokolja). Ezt a feltételezést a legjobb indulattal sem találom racionálisnak.
A természet csodálatos sokfélesége és tökéletes összhangja a mai természettudósok, orvosok, mérnökök egyre nagyobb sokaságát is egy újra egy intelligens Alkotó és Irányító tiszteletére, sőt, imádatára indítják.
Ahogy azt Robert A. Millikan, Nobel-díjas amerikai fizikus megfogalmazta:
„Az első korty a tudomány kelyhéből elválaszthatja az embert Istentől, de a kehely alján ott vár Isten!“ (Az idézet eredetét egyes források Newtonnak, mások Herzbergnek tulajdonítják. A tudomány ismeretének kérdésében azonban én egyikükkel sem mernék vitába szállni.)
Hamarosan folytatjuk.